Az egyesület története

A Csepeli kajak-kenu egyesület története

2012-ben 100 éves jubileumát ünnepelte a Csepel Sport Club

Az első világháború után a népegészség érdekében oly nagy veszteségeket szenvedett, nehéz helyzet került hazánk felemelkedését szolgáló kultúrpolitika a testnevelés, a sport fellendítésére is gondolt. A Weiss Manfréd Gyár nem csak történelmet, de sporttörténelmet is írt. Már a második világháború előtt is magyar bajnoki címek sokaságát szerezték meg a csepeli sportolók. A háború után a csepeli sport továbbra is számíthatott a sziget gyár-óriására. Az 1948-as, londoni olimpián már 10 fő csepeli sportoló vett részt, 1972-ben 20 fő. 1945 végén már 16 szakosztály működött. Csepelen lüktető, pezsgő sportélet alakult ki.

A peremvárosi gyáróriás tulajdonosai a törvényszellemét követve – az ezernél több alkalmazottat foglalkoztató üzemek, vállalatok közül elsőként - létesítettek minden igényt kielégítő sporttelepet-, lehetőséget teremtve a rendszeres sportolásra. A szakosztályok az elmúlt évtizedekben önállósulva harcoltak a túlélésért, s vágtak neki a következő 100 esztendőnek.

Csepeli Kajak-Kenu Szakosztály - A kezdetek

Takács Nándor emlékei a kezdetekről - összefoglaló emlékezés

A Csepeli Kajak-Kenu Szakosztályának alapítása – több forrás szerint - 1939-ben történt. A korabeli krónikák szerint az első hajót 1939-ben hozatták be Svédországból.

Csepelen a versenysport alapjait Kocsis Mihály rakta le. A kor szintjén, remek körülmények között készültek a kajakosok. A vízitelep, a Kis-Duna partján 1940-ben hatalmas repülőgép hangárral gyarapodott, amely 360 hajó tárolására volt alkalmas. Persze szó sem volt ennyi hajóról. A gyár három kitűnő szakembere a Svéd Gadden típusú hajót kezdte sokszorosítani. A versenyzők pedig remek eredményekkel hálálták meg a gondoskodást.

A szakosztály szinte veszteségmentesen vészelte át a háborút. Szinte csoda, hogy megmaradt a hajópark. Elsősorban három embernek, Halmai Jánosnak, Novák Józsefnek és Nagy Lajosnak köszönhető ez.

Erre az időre már „beérett” a kajakozással Kocsis Mihály, Urányi János és Hunyadvári László. Olyan tehetségek tűntek fel, mint amilyen a későbbi vezetőedző, Szabó „Satya”. A következő években 4-5 bajnokságra „bérletet” váltottak a csepeliek.

1947-ben a válogatott gerincét adta a szakosztály, az akkor megrendezett munkás Európa-bajnokságon a csepeliek két szám kivételével mindent megnyertek.

Ehhez képest csalódást okozott, hogy a londoni olimpián csak Urányi képviselte a sziget kajakosait. Tőle viszont mindenki olimpiai bajnoki címet várt. Párosban evezett, de pályaelhagyás miatt kizárták őket.

A csepeli kajakosok és kenusok még munka mellett érték el világraszóló sikereiket, mi több az Edző Szabó Sándor is csak mellékállásban volt vezetőedző.

A Hollandi úton kitűnő versenyzők nevelkedtek: Kőnigh, Várhelyi, Dégi, Garamvölgyi, Bodor, Linka, Wagner és – talán velük kellett volna kezdeni - Wieland és Halmai, akik Maconban kenu kettes tízezer méteren győztek. Ezen a VB-n búcsúzott a versenyzéstől Bodor és Tuza, ezüstéremmel. Csakhogy Halmai 1955-ben külföldön próbált szerencsét, Wieland partner nélkül maradt. Megint a barátok segítettek. A kajakos Mohácsi áttérdelt a kenuban, s félévi elképesztően sok edzés után ez a páros lett a legjobb. Legalábbis itthon. A melbourne-i olimpián azonban „csak” harmadikak.

1956 után – Feltűnik Rátkai János

Az 56-os események hosszabb időre visszavetették a szakosztályt, amely három évig képtelen volt hazai bajnokságot nyerni.

Az országban először itt kezdődött meg egy nagyszerű hajóépítő szakember vezetésével az úgynevezett préselt hajók gyártása a Hollandi úton.

És ismét felnőtt egy generáció. Takács és Gábriel kenu kettesben győzött, és nyert a kenu négyes is. Ez utóbbi nemcsak 1960-ban, hanem még háromszor, csak időközben Takács és Gábriel partnere már nem Gravenc és Wieland volt, hanem az új hullámot képviselő Brittnek és Krausz.

Egyetlen klasszis bukkant fel a sok ezer kajakozni, kenuzni tanuló fiatal között: Rátkai János. Tősgyökeres csepeli volt, az IBV-n (Ifjúsági Barátság Verseny) az ifi EB-n (Európa bajnokság) még a Csepelnek hozta a győzelmet. A felnőtt válogatott tagjaként a Csepelnek szerezte azolimpiai ezüstérmet Münchenben, de a világbajnokságokat Tamperében már a Bp. Honvédnak.

Váltogatták egymást az edzők, jött a volt világbajnok Mészáros István, rövid időn belül Kulcsár János követte, ismét csak rövid időre Vass István váltotta fel, majd 1977-től a válogatott volt kapitánya Péhl József tért vissza vezetőedzőként. Parti Zoltán és a korábban szlalomozással kacérkodó Hubik András úgy robogott, hogy nem csak VB bronzot nyert Szófiában, hanem megkezdte az OB aranyak gyűjtögetését is. 1977-ben még csak egyet, 1978-ban már kettőt, s aztán röpke szünet után 1980-ban megint egyet.

Ekkor már volt társuk is: Almási és Rukkel, akik a kajak kettesben nyertek.

Kőbán Rita – egy igazi klasszis

Ekkor került a szakosztályhoz az évtized igazolása, egy tizenhét éves kislány, Kőbán Rita. S mivel gimnazista volt, belátható, nem anyagiak miatt választotta a Csepelt.

Nyert IBV-t (Ifjúsági Barátság Verseny), nyert ifi EB-t (Európa bajnokság), és már elsőéves felnőtt korában, 1984-ben a berlin-grünaui regattán csak a világelső NDK-beli Fischer-től kapott ki. Az 1985-ös mecheleni vb-ről már egy ezüst és bronzéremmel érkezett haza. 1986-ban Montreálban pedig a K-4 500 m-es csapat tagjaként világbajnok lett. Kanadában szintén aranyérmes lett Gindl László. Ő K-2 10 000 m-en Kulcsárral párban indult. Voltak tehát ismét klasszisok a szakosztályban és voltak fiatalok. Egy-egy nyári délelőttön vagy délután szinte egy tűt sem lehet leejteni a vízitelepen. A tervszerű utánpótlás-nevelés volt a garancia rá, hogy nem maradtak utódok nélkül a régi nagyok.

Ludasi Róbert – Olimpiai-, Világ-, és Európa bajnokok mesteredzője

A gyökereihez visszatért Péhl megtalálta és Csepelre „honosította” Ludasi Róbertet, aki a csepeli kenuzást nem csak hazai, de a világ kenusportjának az élvonalába repítette. Ludasi egy korántsem szálfatermetű kenust vett szárnyai alá, Kolonics Györgyöt. A Hollandi úton lassan megszületett a nagyon várt csoda: Olimpiai-, Világ-, és Európa bajnokok találkozhattak reggelente a lassan ismét felújításra szoruló vízi telepen.

Kolonics György a Budapesti Spartacusban kezdett kenuzni, ám még fiatalon a Csepel SC-hez igazolt, és korai haláláig ennél a klubnál maradt. Kolonics György titka a személyiségében rejlett, amellyel rendkívüli módon tudta inspirálni a környezetét. A társakat, akik együtt edzettek vele, nap mint nap tanúi voltak elszántságának. Monotóniatűrése és fanatizmusa példátlan volt, a kenuzás nem csak edzést és versenyzést jelentett számára, hanem mindent kitöltő életvitelt. Koló 2 olimpiai aranyat (C-2 500 m, 1996, C-1 500 m, 2000), 2 olimpiai bronzot (C-2 1000 m, 1996, 2004) és 15 világbajnoki címet nyert. Emlékét a halála után létrehozott Kolonics György Alapítvány őrzi.

Olyan kiválóságok gyülekeztek reggelente edzésre, mint Kőbán Rita, Kolonics György, Horváth Csaba, Belicza Béla, Vereckei Ákos, Veréb Krisztián, Kökény Roland, Takács Tibor, Hüttner Csaba, Szuszkó László, Gindl László, Huber Hédi, Wohner Kriszta, Györe Attila, Ádám Attila, Kövér Márton, Csabai Edvin, Kiss Tamás, Jakus Béla, Balgovits Gábor. Ilyen kiválóságok is hozzájárultak ahhoz, hogy a kajak-kenu szakosztály nemcsak csepeli, de világviszonylatban is az egyik legeredményesebb szakosztály volt.

A felnőtt és utánpótlás nemzetközi eredményességet olimpiai arany-, ezüst-, és bronzérmek sora, valamint világbajnokságot nyert felnőtt sportolói jellemezték. 1989 és 1984 között Csepel 3 olimpikont adott a hazai és nemzetközi sportéletnek. 9,75 olimpiai pontot szereztek. A céltudatos, nagy felelősséggel és eredményesen működő szakosztály némi túlzással a világ egyik legerősebb és legeredményesebb szakosztálya, a Csepel SC-nek pedig kimagaslóan a legjobb egysége a kilencvenes évek végén is. 5 olimpikon 19,5 olimpiai pontot szerzett ebben az időszakban. Az érmek és helyezések száma szinte megbecsülhetetlen.

Kiss Tamás olimpiai bronzérmes magyar kenus. A pekingi 2008. évi nyári olimpiai játékokon C-2 1000 m versenyszámban bronzérmet szerzett Kozmann György párjaként. Kiss Tamás a kétszeres olimpiai bajnok Kolonics György 2008. július 15-i váratlan halála után csatlakozott Kozmann Györgyhöz. Ludasi Róbert edzői irányításával csupán három hét közös felkészülés után harmadik helyet értek el, ami messze meghaladta az előzetes várakozásokat. A két sportolót minden tisztelet megilleti, hogy ilyen körülmények között vállalták a részvételt az ötkarikás játékokon.

Egy új korszak kezdete…

Ludasi Róbert majd 20 éven keresztül vezette a Csepeli kajak kenu egyesületet. 2021. január 3-án hajnalban azonban egyesületünk elnöke 68 évesen, tragikus hirtelenséggel itt hagyott bennünket. Tanítványát Kiss Tamást választotta meg új elnökének a Csepeli Kajak Kenu Egyesület. Az olimpiai bronzérmes kenus nagy tervekkel vág bele a feladatba, ami egyben egy új korszak kezdetét jelenti egyesületünk életében…

A Csepeli kajak-kenu hajóépítő műhely

A Csepeli kajak-kenu hajóépítés egészen messzire nyúlik vissza. 1938-ban svéd tervrajzok alapján csepeli hajóépítők elkészítették az első „gadden” típusú kajakot. 1940-ben a Csepel műhelyében 2 db K4-es hajó is elkészült. A Csepel Művek hajóépítő műhelyében Rückschlosser művezető mellett Bende József volt a kajak részleg vezetője. Saját tervezésű versenykajakjai híresek voltak. Sajnos ő is elszenvedte azt a korszakot amikor Magyarországon nem lehetett habosodó ragasztó anyagot kapni, ezért a rideg kaolitot használta. Ennek következménye volt, hogy a rétegek között repedezés jött létre és a fa könnyen berohadt. Híres hajója volt az Urányi Jánosnak készített „1001 éjszaka” K1, valamint a Varga – Gurovics párosnak és a Granek – Kulcsár párosnak készített K2 hajók, amelyek a saját tervezései is voltak.

Két, a Csepeli Hajóépítő Üzemben készült C7

Torba Béla kezdte el a préselt faülés és préselt fahajó gyártást Magyarországon. A szinte legszebb fahajókat ő készítette. Eredetileg önálló mester volt, műhelyének államosítása után került a Csepelhez, ahol a Csepel válogatott versenyzőinek ő készítette a hajóit. Az 1952-es Helsinki Olimpiára Urányi János hajóját is ő gyártotta. Szinte egyetlen hajóépítő volt, akinek egyetlen kajakja sem folyt. A Csepel műhelyében dolgozott Bődi József, Horváth József, Vajda János, Surányi József, Valentin István és Takács Nándor is. 1958-ig a Csepeli Strandon, majd a Csepeli Evezőstelepen működött a hajóépítő műhely.

A képen Szűcs Károly látható egy Csepelen 1967 körül készült préselt bordás C1 mellett. A hajó rajtszámtartóval és lábtámasszal együtt is 16 kg alatti súlyú volt. Ezt annak köszönhette, hogy nagyon vékony lemezből készült, s ezt merevítették bordákkal. A hajó dekkje intarziás berakással rendelkezett. A C1 mellett vászondekkes bordás K1 látható, amely szintén 1967-ben a Csepeli Műhelyben készült. Ilyen hajóban evezett Takács Ferenc és Szerémi János is.

Az egyik legnépszerűbb hajótípus, azonban a „Csepeli (kék) K1-es” már műanyagból és üvegszálból készült később. A hajóépítő műhelyt a 2000-es években sajnos végleg felszámolták.

Több info a Csepeli hajóépítésről: Takács Nándor emlékei a kezdetekről - összefoglaló emlékezés

Csepeli kajak-kenusok legjobb eredményei

Kajaktelepi krónikák

2004.06 - Vihar a kajaktelepen

View the embedded image gallery online at:
https://www.csepelkajakkenu.hu/info/egyesulet-tortenet.html#sigProIdc1aae9c9b3

Tags: kenuzás , kajakozás, Csepleli kajak kenu egyesulet