Szabó Zoltán emlékei Kojakról
Harangozó István, becenevén „Kojak vagy Kopi”, 1983 őszén jelentkezett a Péhl Jóka szakosztályvezetőnél, hogy szeretne edzősködni a kajak sportban. Akkor végezte az alapfokú edzői tanfolyamot. Rákóczi Laci mellé került segítőnek, és a kezdő lányok edzője lett. Itt kezdődött a barátságunk. Én akkor már Spang Péter mellett voltam hasonló beosztásban. Csendes határozott és mindig segítőkész volt, nagyon hamar népszerű lett a telepen. Sok túrát, versenyt, és más programot szerveztünk együtt. Később mint öregfiúk, rendszeresen jártunk le kajakozni, túrázni, versenyekre segíteni a többi edzőnek. Emlékezetesek voltak a leevezések Dunaújvárosba vagy a Bécs-Budapest verseny. Fanatizmusára és a vízhez való ragaszkodására jellemző, hogy egy alkalommal Csepelről leevezett Mohácsra és vissza. Tervezett és elkészíttetett egy nagy indán-kenut, amivel imádott túrázni. Megkerülte vele a Csepel szigetet, de visszafelé, mert az nagyobb erőpróba volt számára. Mindig szolgálat és segítőkész volt. Szerény, csendes ember … igazi barát!
Kojak utolsó Csepel-szigetet kerülésén készült kép (2021), barátjával (Gabec és Luigi).