1968 - 1988 Kajakosok és Kenusok sífutó lécen - Krályki - Reményi Péter (Römi) emlékei
Régen télen, nem voltak „melegvizes edzőtáborok”. Utazni is csak a keleti (szocialista) blokk országaiba lehetett, amire a sport kínálta a legtöbb lehetőséget. 1968-tól, majd 20 éven keresztül az egyik legkedveltebb téli edzőtábor - a legjobb Csepeli kajakos-kenus és evezős sportolóknak - az egykori Csehszlovákiában, Besztercebányától nem messze található Králikyben volt. A szállás egy házikóban, a falutól kb 30-45 perc sétára volt fent a hegyen. A helyi adottság egyértelműen a sífutás volt. Így adódott, hogy sportolóink igen jó síelők lettek az évek múlásával.
Eleinte sután botladoztunk, az akkor még fából készült léceinken, amiből egy idő után szép számmal volt már a csepeli kajaktelep raktárjában. Megmásztuk a közeli hegygerinceket és csúcsokat, eltúráztunk Skalkába (közkedvelt sífutó hely) és vissza, de volt olyan is, aki lefutott Besztercebányára és vissza. Fociztunk a derékig érő hóban és próbára tettük a bátorságunk a ház mellett található lesiklópályán sífutóléceinkkel. Mivel a lécek vékonyabbak, hosszabbak (gyorsabbak), mint a lesikló lécek, valamint a bokát sem rögzítik, így persze hatalmas perecelés lett mindig a vége. Majszoltuk a DELI csokit és viccből összekötöttük sporttársunk sífutócipőjének vizes cipőfűzőjét, ami reggelre úgy összefeszült, hogy néha csak az olló segített. Egy idő után a fa léceket műanyag lécekre cseréltük és a klasszikus sífutóstílust is a korcsolyázó technika vette át. Feledhetetlen emlékekkel tértünk haza, és néhányunk a mai napig is gyakran választja a sífutást téli kikapcsolódásnak.
A képen középen Péhl József, az egyesület akkori elnöke. Römi jobbra lent.
Römi, Hajik Laci
Gabec (Martinkó Gábor) és Römi
Gabec, Römi, Jonny, Kiss Gyuri
Jonny és Kiss Gyuri története
Králikyn voltunk sítáborban a Csepellel. Ilyenkor Nándibácsi főzött ránk. 20- 30 emberre nem kis feladat volt a főzés mellett megteríteni, mosogatni, takarítani. Ezért minden nap volt közülünk 3 ember, aki segített ezekben a feladatokban. Azért, hogy ezt kicsit jobb kedvvel csináljuk a nap végén mindig kapott a napos csapat egy kis jutalmat (egy - egy gyümölcsöt, csokit vagy befőttet).
Én Gyurival és Pöcökkel voltam. Az esti mosogatást csináltuk Gyurival amikor Nándibácsi odaadta a jutalmunkat. Ez egy üveg barackbefőtt volt. Pöcök azonnal elkezdte elosztani a barackszemeket. 10 db volt. Felajánlotta, hogy mivel hárman vagyunk, Ő szívesen megeszik 4 szemet és akkor a Gyurival mi nem veszünk össze, jut 3-3 szem. Gyuri mosolyogva bólintott. Én is megvontam a vállam.
Kis idő múlva a barátunk szólt, hogy Ő nem 4 szemet hanem 5 szemet evett meg. Így ismét fent állt a probléma az elosztással, mert kettőnknek öt szem maradt. Szerencsére Pöcök megint felajánlotta, hogy Ő önként magától segít és megeszik még egy szem barackot így jut 2 -2 szem nekünk, nehogy összevesszünk Gyurival. Nos, hát így jártunk.