1976 - Huber Hédi emlékei - A fogadás
1976 Magyar Bajnokság előtt (a fogadás előzményei)
1976-ban Ghimessy Edit és Spang Péter voltak az edzőim, és mondhatom, csodálatos időszak volt! 5 versenyen indultam abban az évben.
Országos Eszkimó Verseny Arany érem
Budapesti Seregszemle Bronz Érem
Országos Seregszemle Bronz Érem
Budapest Bajnokság Bronz érem
A Magyar Bajnokságra reményekkel telve készültünk, miután az előző 4 versenyen dobogón álltam. Mindent megtettünk, lelkesek voltunk, nagyon vártuk a versenyt és edzőink bíztak bennünk és a jó szereplésben. A Bajnokság előtti napon, edzés után beültünk az edzői kabinsoron levő szobába és jó hangulatú megbeszélést tartottunk. Edit nénivel és Péterrel nagyon jó volt a kapcsolatom, úgy érzem kölcsönös volt a bizalom és a szeretet. Előkerült egy toll és papír és a következő íródott:
Eljött a verseny napja … A semmiből került elő egy pici vidéki lány, még a nevét sem tudom, de ott akkor legyőzött és lemaradtam a dobogóról, 4. lettem. Sírtam, elkeseredtem, edzőim vigasztaltak, gratuláltak az egész éves szép eredményemhez, de 2 üveg kólámba került.
Országos Bajnokság 4. helyezés
Johnny kiegészítése a történethez. Anekdota Hédiről és Spang Péter edzőről.
Péter edzősködése elején járt. Jó erőben volt, mert nemrég hagyta abba a versenyzést. A futásokat rendszeresen megcsinálta a csoportjával. Igen, ám de volt egy Huber Hédike nevű kislány aki akár futó is lehetett volna. Egy - egy futás után Péter (csak csendben) szitkozódott. Kérdeztük, mi a baj? Elmesélte, hogy Ő már csillagokat látott és a fülén is levegőt vett, amikor a cél felé közeledtek „Hédike” meg játékosan végig húzogatta a kezét a kajaktelep kerítésen (kb. 50 m) mintha csak egy vasárnapi sétán lenne.
1988 Szöul
…. a „szerelmes” kezdet, a nagymarosi kajaktúra, a kajak telepi pajtások, edzések…. minden újdonság volt az életemben ami a kajakozással kapcsolatos volt, és mindent akartam, mert imádtam! Így kibuliztam a szüleimnél, hogy fizessenek elő a havonta megjelenő Kajak-Kenu újságra. Anyukám látta rajtam, hogy mekkora örömet szerzett, és az első év után, karácsonyra beköttette a magazinokat. Csodás ajándék volt! 8 éven át forgattam, olvastam az újságokat 1976 és 1983 között.
Az újság felelős szerkesztője Vajda Vili bácsi volt. Ifi válogatottként ismertem meg, majd később a felnőtt válogatottban is Ő volt a szövetségi kapitány. (1989-)
Itt emlékeznék meg újra Kiss Gyuriról, aki szintén ifjúsági válogatott volt és oly sokszor elmesélte Vili bácsival történt sztoriját. Gyuri: „Dunavarsányi edzőtáborban voltunk, egy nap hivatott Vili bácsi. Lementünk a hajóhangárba, Vili bácsi ott állt, hosszasan csóválta a fejét, és azt mondta: „Tudják mi történt fiuk? A szél leb@szta a hajótokat!” Aki ismeri Vili bácsit az tudja, hogy mindig szépen beszélt hozzánk, szóval igencsak meglepődtünk, és bár komoly dolog volt, hogy eltört a hajó, mi mégis kuncogtunk magunkban.”
Kifotóztam az újságokból néhány szellemes karikatúrát.
1988 Szöul
Ebben az évben minden reményem megvolt, hogy kijussak a szöuli olimpiára. Jó formában voltam, Kőbán Ritával párosban megnyertük a válogató versenyeket, mégsem tett be Parti János szövetségi kapitány az olimpiára utazó csapatba. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fájt az igazságtalan mellőzés. Fájt, hogy nem lehettem ott a négyesben, hiszen az előzmények után erre minden reményem meglehetett. Az egyetlen kárpótlás, hogy az akkor 2 éves kislányom otthon várt, ami felért egy olimpiai dobogóval. Ennek ellenére tiszteltem Parti János kenus nagyságát. A Kajak-Kenu újságot lapozgatva találtam rá gondolataira szeretett sportágunkról.
1976 -os újságból egy kedves történet
Hogy került egy 80 cm-es 10 kg-os hal a kenuba a verseny közbe… és mi lett vele?
