Takács Nándor (Nándi-bá) emlékei a kezdetekről
Nándi-bá az 1960-as években többszörös kenu Magyar bajnok volt C2, C4-ben csepeli színekben. Később edzősködött és a híres csepeli hajóépítőműhelyben is dolgozott Valentin István hajóépítőmester és Surányi József mellett. Szakosztályvezetőként is irányította az egyesületet, amit Péhl Józsefnek adott át. Sok éven keresztül a kajak telepen élt.
Nándi-bá visszaemlékezései a Csepeli Kajak-Kenu Egyesület megalakulásáról
A Weiss Manfréd Acél- és Fémművek (a köznyelvben Csepel Művek) a 20. század első felének kiemelkedő magyar nagyüzeme volt Csepelen. Alapító tulajdonosa a pesti születésű, zsidó származású Weiss Manfréd gyáros. A peremvárosi gyáróriás a vállalatok közül elsőként létesített sporttelepet-, lehetőséget teremtve a rendszeres sportolásra.
A szakosztály születése
1937 - Az akkori kormány adókedvezménnyel támogatta a munkás jólétet, ezért Weiss Manfréd úgy döntött, hogy létrehozza a Csepeli strandot, a Kajak-kenu telepet és Béke téri stadiont (sportpályát) és a Csepeli Kórházat.
Kocsis Mihály „Miska-bá” egykori csepeli testnevelő (később a Budapesti Kajak szövetség főtitkára) a lelkén viselte a kajakozást és meggyőzte Weiss Manfrédot, hogy hozzanak létre egy kajak-kenu szakosztályt, ami hivatalosan 1939-ben alakult meg. Csepelen a kajak-kenu versenysport alapjait Miska-bá rakta le.
 Kocsis Mihály: Urányi János nevelőedzője. A kajak-kenu sportág magyarországi meghonosítója is volt, aki először ültetett hajóba későbbi kiválóságokat, mint például az első magyar kajakos olimpiai bajnokot, Urányi Jánost. Schmidt Gábor szerint nem túlzás azt állítani, hogy a Tanár úr alapozta meg Csepelen a sportág sikerességét. Kocsis Mihály, a tatai edzőtábor megálmodója majd igazgatója, az 1948-as londoni olimpián résztvevő magyar csapat vezetője, a Központi Sportiskola (KSI) igazgatója, a Magyar Testnevelési és Sportmúzeum tudományos főmunkatársa. A Magyar Olimpiai Bizottság korábbi tagja, a Nemzetközi Olimpiai Akadémia tiszteletbeli tagja egész életében az olimpiai mozgalmat szolgálta. |
Csepeli Hajóépítés I. (fa és vászon)
Az első „Gadden” típusú kajakokat 1939-ben hozatták be Svédországból. A Weiss Manfréd gyár asztalos műhelyében azonban megvolt a szaktudás és eszközpark, hogy hasonló hajókat tudjanak gyártani. A gyár három kitűnő szakembere a Svéd Gadden típusú hajót el is kezdte sokszorosítani. Először kormány nélküli K-1, majd páros hajókat is építettek „Vöcsök” fantázia néven. A Csepel Művek hajóépítő műhelyében Rückschlosser művezető mellett Bende József volt a kajak részleg vezetője. Saját tervezésű versenykajakjai híresek voltak. Sajnos ő is elszenvedte azt a korszakot amikor Magyarországon nem lehetett habosodó ragasztó anyagot kapni, ezért a rideg kaolitot használta. Ennek következménye volt, hogy a rétegek között repedezés jött létre és a fa könnyen berohadt. Híres hajója volt az Urányi Jánosnak készített „1001 éjszaka” K1, valamint a Varga – Gurovics párosnak és a Granek – Kulcsár párosnak készített K2 hajók, amelyek a saját tervezései is voltak. Torda Béla kezdte el a préselt faülés és préselt fahajó gyártást Magyarországon. A szinte legszebb fahajókat ő készítette. Eredetileg önálló mester volt, műhelyének államosítása után került a Csepelhez, ahol a Csepel válogatott versenyzőinek ő készítette a hajóit. Az 1952-es Helsinki Olimpiára Urányi János hajóját is ő gyártotta. Szinte egyetlen hajóépítő volt, akinek egyetlen kajakja sem folyt. A Csepel műhelyében dolgozott Bődi József, Horváth József, Vajda János, Surányi József, Valentin István és Nándi-bá is. 1958-ig a Csepeli Strandon, majd a Csepeli Evezőstelepen működött a hajóépítő műhely.
A képen Dr. Jólesz Jószef (Doki) a Zöld-Béka elött
A Gadden kajak
Az első hajóhangár
1939-ban a Városligetben volt a világkiállítás. A Weiss Manfréd művek egy hatalmas repülőgéphangár szerű építménnyel mutatkozott ott be. A kiállítás végeztével, az építményt szétszerelték és áttelepítették a Csepeli kajak-kenu szakosztályba. Ez lett a szakosztály első hajótároló hangárja, amely 360 hajó tárolására volt alkalmas. Persze szó sem volt ennyi hajóról. Körülbelül 140 hajót tároltak benne. A gyárból az ipari tanulók, akiket inasoknak hívtak, jöttek a kajak telepre táborozni. A tanulók elsősorban nagy csapathajókban kenuztak, mert a szakosztálynak akkora már volt 6 darab 10 (személyes) kenuja, de volt olyan kenuja is, amibe 16-an belefértek. A tanoncok a teleppel szemben található, jelenleg Kecsege utcán felépített fa barakkokban laktak. A háború ideje alatt azonban a fa barakkokat elhordták tűzifának.
Épül a hangár
A szakosztály működése a II. világháború alatt (hajót puskáért)
Lajos bácsi, a kajak telep akkori gondoka, az egykori fa klubházban lakott. A bevonuló orosz katonák gyakran jöttek a telepre, hogy kajakozni akarnak. A hajóval elkajakoztak és ott hagyták a hajót, ahol kedvük tartotta. Lajos bácsi, azonban szigorú volt és egy idő után csak úgy adott, hajót, hogy elvette tőlük a puskát és a hangár sarkában található szertárba tette őket, de még így is az edzés végén valahogy mindig maradt 5-6 puska. A szakosztály így szinte veszteségmentesen vészelte át a háborút. Szinte csoda, hogy megmaradt a hajópark. Elsősorban három embernek, Halmai Jánosnak, Novák Józsefnek és Nagy Lajosnak köszönhető ez.
A fa klubház, Kb 1940-tól 2005-ig állt.
Buli a Klubházban
A szakosztály működése a II. világháború után
Erre az időre már „beérett” a kajakozással Kocsis Mihály, Urányi János és Hunyadvári László. Olyan tehetségek tűntek fel, mint amilyen a későbbi vezetőedző, Szabó „Satya”. A következő években 4-5 bajnokságra „bérletet” váltottak a csepeliek. Urányi „Jancsi”, szerezte a sportág első Olimpiai aranyérmét. Jancsi Csepelen lakott és kezdett kajakozni. Edzője Palotás Sanyi bácsi volt. A politikai helyzet azonban úgy hozta, hogy át kellett igazolnia később az UTE-ba. Sanyi bácsi halálával 1952-ben, Szabó Satya-bá lett a vezető edző Csepelen…
| Urányi János: Csepelen dolgozott munkásként, egy nyári táborozás során ismerkedett meg a kajaksporttal. 1951-ben átigazolt az UTE-hez. Urányi számára 1956 és Melbourne jelentette az utolsó lehetőséget az olimpiai éremszerzésre. Fábián Lászlóval párosban a négykörös 10000 méteres verseny végén meggyőző előnnyel értek célba. Kettejük győzelme egyben a magyar kajak-kenu sport első olimpiai aranyérme, ekkor már UTE-s versenyzőként. |
 Szabó Sándor: A Csepel SC jogelődjében, a WMTK-ban kezdett kajakozni, de versenyzőként nem ért el különösebb sikereket. Edzőként "Satya" viszont a legnagyobbak közé emelkedett. Vezetőedző lett és a következő években 4-5 bajnokságra „bérletet” váltottak a csepeliek. Egyike volt azoknak a fiatal, ambíciózus edzőknek, akik az 1950-es évek elejétől részt vettek a válogatott felkészítésében, majd 1955-től „első lett az egyenlők között”: a válogatott vezetőedzőjévé nevezték ki. Az ő munkájának is nagy része van abban, hogy a melbourne-i olimpián - amelyen edzőként vett részt – a magyar kajak-kenu sport megszerezte első olimpiai aranyérmét. Posztját 1958-ig töltötte be, haláláig különféle beosztásokban segítette a Csepel szakosztályát. |
1947-ben a válogatott gerincét adta a szakosztály, az akkor megrendezett munkás Európa-bajnokságon a csepeliek két szám kivételével mindent megnyertek. A csepeli kajakosok és kenusok még munka mellett érték el világraszóló sikereiket, mi több az Edző Szabó Sándor is csak mellékállásban volt vezetőedző.
Satya-bá középen
A Weiss Manfréd műveket 1948-ban államosították, a neve WM Acél- és Fémművek Nemzeti Vállalat lett. A Rákosi-korszakban az üzem neve már nem utalt Weiss Manfrédra. 1950 és 1956 között a neve Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek volt, majd 1956-tól Csepel Vas- és Fémművek.
A kajak telep költségeit a gyár fizette. A tagdíj jelképes volt. Minden tagnak volt egy tagsági könyve, amibe egy 5 Ft-os bélyeget kellett venni havonta.
1953 szeptemberében megrendezett Kis-Duna bajnokságra épült meg téglából a faház melletti kabinsor és egy motoros hangár. (Később a kabinsorban kaptak helyet az edzők.) A motoros hangár későbbi kibővítéséből alakult ki a hajóépítő műhely, ami 1954-től kezdte meg működését. Bár az épületnek jó alapja és szerkezete volt, Vass Pistának később sikerült felrobbantania, amikor egy hajómotort szerelt és a benzingőz berobban. Szerencsére mindenki Pista-bájának, haja szála se görbült.
Az 1956-os jeges ár
1956-ban Dunaföldvárnál a jég feltorlódott, ami hatalmas árhullámot okozott. A Tasi zsilipnél áttörte a gátat és a Kis-Dunán is végigvonult. A kajak telepet is elöntötte a jeges víz. Az épület megbillent és le kellett bontani. A hajóépítő műhely pedig egy időre felkerült az evezős telepre, de később sikerült visszatelepíteni a kajak telepre.
Felvételek az 1956-os jeges árról
Felvételek az 1956-os jeges árról a Csepeli kajak-kenu telepen
Tassi zsilip az árvít után
A Tanmedence és új klubház
1960-ban indult el az új Klubház és Tanmedence építése. Eleinte csak egy hidegvizes zuhanyzó volt a kajaktelepen. Egy nagyobb tartályba szivattyúztak a strandról vizet. Gyakran azonban elfogyott a tartályból a víz. Elég kellemetlen volt, ha pont akkor fogyott ki a víz, amikor már beszappanozta magát a sportoló. Ekkor csak kurjantani kellett egyet Lajos-bának, aki felült a kerékpárjára és átment a strandra, hogy kapcsolják be a szivattyút. Később a melegvizet vaskályhával oldották meg, amibe hordani kellett a szenet.
Ekkor született az egykori kajakos nóta, amit a srácok gyakran énekeltek….
„Lajos bácsi kint a stégen bosszankodva álldogál,
hajónapló a kezében, a fiúkat várja már.
De a fiúk csak nem jönnek, az öreg is pipás már,
meleg víz az bizony nem lesz, lesz helyette leba……..”
A szenes kályhát az évek során felváltotta az olaj kályha, majd a központi fűtés. Az új Klubház 1960-1964-ig épült, de ekkor még csak szerkezetkész volt, de így is birtokba vették a sportolók. A Tanmedence csak később 1966-ban készült el. WC nem is igazán volt addig a telepen, a szembe levő Molnár-szigetre kellett átevezni ebből a célból. Az új Klubházban már gondoltak erre. A szennyvíz eleinte a Dunába, később egy ciszternába ment, amit szippantós autó ürített. Mindösszesen egy kőműves és segéd végezte az építkezést, ezért a szakosztály sportolóinak segíteni kellett. A feladat az volt, hogy edzés előtt a sódert, cementet, téglát oda kellett cipelni a kőműves keze alá. A klubház építésében az Öttusások is nagyon sokat segítettek. Balczó András a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett háromszoros olimpiai bajnok magyar öttusázó, az öttusa sport történetének egyik legnagyobb alakja is részt vett az építkezésben.
Épül az új klubház
Épül a stég
A cölöpverő ponton, aminek segítségével elkészítették a 100 méterenként kicölöpözött versenypályát
Új öltözők a hangár alatt
Hatlaczki Ferenc kezdte el tervezni az új öltözőket a meglévő hangár alatt. Sajnos a tervezést, hirtelen halála miatt nem tudta befejezni.
 Hatlaczki Ferenc: (1934-1986) Olimpiai ezüstérmes kajakozó. 1956-ban Melbourne-ben kajak egyesben 10.000 méteren második lett. Ugyanebben a számban 1954-ben VB-, 1959-ben EB-aranyérmet nyert. A VB-en további három ezüst- és egy bronzérmet szerzett. A Műegyetemen 1963-ban építészmérnöki diplomát szerzett. Mérnöki tudását hajóépítésben hasznosította. 1958-ban saját tervezésű (Tulipán) hajójában indult, amely ikertestvérként hasonlított a világszerte már ismert Jörgen Samson által tervezett Sprinter-hez. Versenyhajókon kívül számos épületet is tervezett. Egyik kiemelkedő alkotásáért nívódíjat kapott. |
Két öltöző sor azonban a meglevő tervek alapján elkészült. Az épületekhez a téglát Pilisvörösvárról kellett volna elhozni. A gépjárművet a szállításhoz a Csepel Művektől kapta kölcsön az egyesület. Azonban mire odaértek az egyesület sportolói, az aznapra kiadott tégla mennyiséget már kiadták. Végül is sikerült meggyőzni a téglagyárat, hogy mégis adjanak téglát, ami a kemencéből még melegen került a teherautóra.
Új épületek építésére nem volt engedély költségcsökkentés miatt, ezért minden beruházás valójában „felújításként” volt elkönyvelve. Ha lehetett egy kis alapanyagot szerezni valahonnan, akkor a szakosztály apraja nagyja segített az építésben. Így szépült a Csepeli kajak-kenu telep.
Épülnek az új öltözők a hangár alatt
Ha nem tégla, akkor hajószállítás
Jobb oldalról az első Satya-bá
Kiből lesz kajakos és kiből kenus? (Te Soroksári vagy? Akkor csak kenuzhatsz)
A Hollandi úton kitűnő versenyzők nevelkedtek: Kőnigh, Várhelyi, Dégi, Garamvölgyi, Bodor, Linka, Wagner és – talán velük kellett volna kezdeni - Wieland és Halmai, akik Maconban kenu kettes tízezer méteren győztek. Ezen a VB-n búcsúzott a versenyzéstől Bodor és Tuza, ezüstéremmel.
Az anekdota szerint, olyan népszerű lett a kajakozás és kenuzás, köszönthetően a jó csepeli eredményeknek, hogy sokan jöttek a telepre és a többség kajakozni szeretett volna. Így ha valaki Soroksári volt akkor „csak” kenuzni vették fel, a csepelieket akár kajakozni is.
Csepeli Hajóépítés II. - a híres Csepeli kék (műanyag) hajók
Az első műanyag hajókat Party és Bodnár János készítették itthon (Bodnár János szintén a Csepelben kajakozott), amelyek az akkori Dán fahajók koppintásai voltak. Az országban először itt kezdődött meg egy nagyszerű hajóépítő szakember vezetésével az úgynevezett préselt hajók gyártása a Hollandi úton. 1970-es évek végén ugyanis Kulcsár rávette Valentín hajóépítő mestert, hogy kezdjen el műanyag hajókat készíteni. A műanyag hajók lassan szorították csak ki a fahajókat. 1996-ban az Atlantai Olimpián Kolonics György és Horváth Csaba még fa párosban nyertek. Először elkészült az Eszkimó kajak (kép), majd a mini-kajak (MK-1), végül K-1 és C-1.
Eszkimó kajak, benne Huber Henriette
Hogy született meg a legendás Csepeli K-1 egy éjszaka alatt?
Akkoriban a német hajók voltak a legjobbak és a kelet-németekkel jó kapcsolta volt az egyesületnek. Persze annyira azért nem, hogy odaadják a hajóikat, hogy lemásolhassuk. Éppen ők voltak azok, akik már nem a dán fahajókban versenyeztek, mint akkoriban mindenki, hanem saját fejlesztésű műanyag hajókban.
Májusban mentek sportolóink Grünauba versenyezni, majd szeptemberben ők jöttek Csepelre. Péhl Jóka, megbízta Vass Pistát, hogy vigye el a németeket a városba szórakozni. Ő eleget is tette a felkérésnek. Hosszúra nyúlt az éjszaka, és jót ittak a német-magyar barátságra. Eközben Valentin István hajóépítő mester a német K-1-ről mintát vett. A hajó színe is kék lett, úgy mint az eredetié, mivel a festéket ugyanonnan Ausztriából szerezték be. Így született meg a később legendásan jó Csepeli K-1.
A legendás Csepeli kék K-1, benne Gyulai Zsolt
Köszönet nyilvánítás
A Csepeli kajak-kenu egyesület ezúton szeretne köszönetet mondani a szakosztály egykori vezetőinek és edzőinek, hogy emlékeikkel hozzájárultak az egyesület történetének megőrzéséhez, de legfőképpen ahhoz, hogy munkásságuk révén van mire visszaemlékezni! Igyekszünk méltó módon megőrizni a múltat és folytatni a jövőt.
Takács Nándor, Fehér András, Szűcs Karcsi és Krauss Misi mesélnek a Csepeli kajak-kenu szakosztály kialakulásának történetéről
Takács Nándor, Nándi-bá